Újévkor első látogatónak férfit óhajtottak, mert úgy tartották, hogy ha asszony jön elsőnek, nem lesz szerencsés az újesztendő. Az első étkezéskor disznóhúst tálaltak fel, mert a disznó összetúrja a szerencsét, de a baromfi széjjelvájja.
Néhányan újévet köszönteni jártak:
"... kérem a jó Istent,
adjon áldást rátok,
hogy az újév minden napját
boldogan járjátok !" - köszöntek be rokonokhoz, ismerősökhöz.
A táncmulatságok, lakodalmak ideje a farsang volt. Húshagyó kedden a gyerekek összeszedték a rossz fazekakat, s ezeket bottal verve végigdobolták a falut. Azt mondták: a bolondok nevenapját ünneplik. Hamvazószerdán hajtották ki először a kanászok a disznókat. Ilyenkor minden háznál, ahonnan disznót bocsátottak ki fánkkal ajándékozták meg a kanászt, aki ilyenkor írta össze az állatokat. Még 1948-ban is boton, rovással jelölte az állatok számát.
Húsvét napján hajnalban 3-4 óra körül az asszonyok kimentek a temetőbe "Jézust keresni". Közben húsvéti énekeket énekelgettek. A nagyobb gyerekek elkísérték az anyjukat. Gyakran elmentek a legények is, ők inkább szívük választottja kedvéért. Húsvétkor a nyuszi tojást ajándékozott a gyerekeknek. Csak később jöttek divatba az egyéb ajándékok. A vödörrel való locsolás csak rövid ideig volt szokás. Később áttértek a szagosvizes öntözésre.
A májusfa állítása - rövid megszakítással - máig is élő szokás. a lányokon kívül köztiszteletben álló személyek (pl.: jegyző, tanító) is kaptak májusfát, sőt a Legényegylet tagsága részére is szokott egyet állítani. Magas, vékony fát vágtak ki e célra. Ágaira szalagokat, üveg bort kötöztek. A törzsét befonták fenyővel, vagy egyéb zölddel. a fa derekára, szemmel jól látható magasságban táblát illesztettek: "Isten éltesse a családot", vagy akinek szánták, felirattal.
A májusfa állítás éjjelén harmonikás éjjeli zenét adtak:
"Bokrétát kötöttem mezei virágból
Küldeném is, nem is messze-messze távol.
Nagy kéklő hegyen túl, fényes úri házba,
aranyos kehelybe , szép lány asztalára...."
A hónapközepe táján felújították a májusfát. A törzsét friss zölddel fonták be. Ilyenkor megvendégelték a fiatalokat. Majd a hónap végén "kitáncolták" a fát. Ilyenkor valaki felmászott az üveg italért, utána táncos vigalom következett, majd kidöntötték a fát.
Manapság a fa törzsének díszítése elmarad, de a tábla a jókívánságokkal ma is a helyére kerül.
A régi pünkösdi falukerülésről l948-ban még így emlékeztek:
"Pünkösdkor valamennyi lány fehérbe vót. Úgy fehérbe kerülték meg a falut. Összefogództak és kézenfogva megkerülték a falut háromszor. Összefogta a kezét két legény és az alatt bújtak át. A lányok futottak is, olyan gyorsan mentek.
Mikor háromszor megkerülték a falut, megálltak a faluközepén a térségen és táncoltak. Ott várt már akkor a legénység is, oszt citorára táncoltak. Délután vót ez könyörgés után. a lányok egyenesen a könyörgésről mentek falut kerülni."
A nyári, ősz eleji időszak a magyar nyelvterületen viszonylag szegény népszokásokban. Így volt ez Külsővaton is. A falusi népet lekötötte a mezei munka. a naptári ünnepek közül Miklós napja (december 6.) az első jelentősebb. Este a Mikulás pásztorbekecset húzott magára, a derekát lánccal övezte, fejére nagy kucsma került. arcát hosszú kenderszakáll körítette. Bekormozott arcú krampusz virgáccsal kísérte. Házról-házra jártak, mindenütt megimádkoztatták a gyerekeket. A szépen imádkozók dicséretben (néha ajándékban is) részesültek.
Luca napján (december 13.) délelőtt a fiúk szalmaköteggel a hónuk alatt házról-házra jártak. A leterített szalmára térdelve adták elő mondókájukat:
Luca, Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok!
A kentek lányának akkora fara legyen, mint a kemence,
akkora csöcse, mint a bugyoga korsó!
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca? Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok.
Vagy:
Luca-luca kity-koty
Nénémasszony lity-lotty
Tikjai-ludjai százakat tojjanak, ezreket költsenek!
Olyan vastag legyen a disznó szalonnája, mint a háznak a mestergerendája.36
Ha valaki nem engedte be a Lucázókat, így kiabáltak:
Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!
A legények szalmáztak. Mindent teleszórtak szalmával Ha valakinek tavasszal nem sikerült a keltetés, a falubeliek azt mondták rá: biztosan elzavarta a Lucázókat.
Gyakoriak voltak a csínytevések is ezen a napon.
az egyik legény lányos házhoz, udvarolni ment Luca napján. Társai észrevették és a ház ajtaja elé odaraktak egy szekérnyi tuskót. az ablakon kellett kimásznia. Kijutása után nem maradt adósuk: törekkel szórta tele a főkolompos kútját. Hetekig máshonnan kellett vizet hordaniuk.
Másutt bekötötték az ajtót, az utcaajtót elvitték a Szilvás aljára. Tuskót hengerítetek az ajtó elé, fölfordították a szekeret, szalmát szórtak a kútba és mindenhova. Akik tudni akarták, kik a boszorkányok, e napon kezdték el a lucaszék készítését.
A szokás csupán néhány évig szünetelt. Napjainkra újra erőre kapott. Lényeges eltérés: régen a magánházaknál Lucáztak. Most postát, boltot, középületeket szórnak tele szalmával ennek ürügyén, a kotyolás pedig elmaradt.
Karácsony előtt négy héten át játszották a Szent Család szálláskeresését. Ezen idő alatt naponta más-más családnál kapott szállást a Szent Családot ábrázoló szobor. Mikor megérkeztek az új szállásra, ezt mondták.
Ó Szent Család, ide hoztunk.
Neked szállást itten kaptunk,
hogy e család tiszteljen,
szívből neked zengjen
Ó Szent Család, mennyei kincs,
szükségünkben ránk tekints.
Földi harcainkban ó Szent Család segíts.
Karácsony előtt betlehemesek járták sorra a házakat. Néhány nagyobb fiú templom-alakú betlehemet vitt. Három bundába, kucsmába öltözött pásztor és angyalok kísérték őket.
- Szabad-e betlehemezni? - köszöntek be a házakhoz. Mikor behívták őket, a harmadik pásztor37 megbotlott, s ekkor hangzott el az a mondat, amely miatt ezt a fajta betlehemezést "Happ Istenezés"-nek nevezték.
-Happ Isten, gazda! Itthon van-e az a szitykes-szutykos szolgálója.
Ha idejében nem jövök, a pemet, kurugla mind benne égett volna.
De hát magának is szólok, kedves háziasszony.
Terítse meg asztalát fehér abrosszal, rakja meg borral, hússal, pogácsával.
Karácsonyi énekeket énekeltek, majd az egyik angyal bejelentette, hogy Jézus megszületett Betlehemben.
A harmadik (süket) pásztor közbeszólt:
-Hallod pajtás, mit mondott az angyal? Persze, hogy Betlehemben jó bor terem.
Gazda uram kolbászból fonta a kerítését, s hogy a kutyák el ne vigyék, mind nekünk adta.
Ilyenkor a háziak megajándékozták őket, utána kellemes ünnepeket kívántak és mentek tovább.
Ma is játszanak pásztorjátékot a fiatalok, de ez már nem a "Happ Istenezés" . Szabadhegyi Szabolcs plébános a negyvenes évek vége körül tanította meg rá az akkori gyermekeket.
December 24-én délután kisebb csoportokban kántálni mentek a gyerekek és külön a legények is. Karácsonyi énekeket énekeltek. a kisebb gyerekek diót, almát, kalácsot, 1-2 fillért kaptak. A legényeket borral kínálták. (Ilyenkor többen jól be is rúgtak.) A gyerekek estefelé hazamentek, s akkora már várta őket a feldíszített karácsonyfa.
Karácsony első napján az Istvánokat köszöntötték:
-Jöttem köszönteni, ha el hagynád mondani- toppant be a köszöntő. Ilyenkor bíztatták, amire tétovázni látszott.
- Most mondjam, vagy ne mondjam?- végül mégis elkezdte a néha más névnapokon is használatos versezetet:
"Rendszerint örülnek, szentek vigadoznak.
Az ő ünnepeit nagy örömmel várják.
Igaz keresztények mindnyájan kiáltjuk,
Szenteket tiszteljük és felmagasztaljuk.
Híre, neve légyen méltó becsületbe,
Éltesse az Isten friss, jó egészségbe.
Mind itt, mind odaát adassék jutalom,
Éljen örvendezve, szívemből kívánom.
Éjjel a csillagok mind szépen ragyognak,
De senki sem tudja sokaságát azoknak.
A tenger vizei ahány cseppből állnak,
annyi szent áldása Istvánra szálljanak.
Kedves, jó barátom, tovább is azt mondom,
Éltesse az Isten, szívemből kívánom.
Mint a rozmaring a virágos kis kertbe,
Virágozzék István szentek seregében.
Engedje az Isten, hogy sok István napot megérhessünk.
Erőben, egészségben eltölthessünk.
Ne búval, bánattal, hanem több örvendetes napokkal.
Szilveszter napjára már ősszel elkezdték a különböző alakú korbácsokat fonni fűzfavesszőből. Amikor szilveszter este a katolikus lányok, asszonyok hazafelé mentek a templomi hálaadásról, a korbáccsal jókívánságok kíséretében a fenekükre csaptak:
"Egészséggel, békességgel, keléses ne légy az újesztendőben!"
A korbácsolást az országszerte ismert aprószentek napi (december 28.) szokáshoz sorolhatjuk. Az aprószentek napi virgács valaha az egyházi szentelmények közé tartozott.
Régente a legényes háznál tartották a lakodalmat. A két háznál külön-külön gyülekeztek, s a menyasszony kikérése után innen mentek a templomi esküvőre gyalog, vagy szekérrel. Útközben perecet szórtak a bámészkodó nép közé. A templomból a legényes házhoz mentek vacsorára.
Vacsora alatt hamarosan megjelentek a tátogatók is. Ilyenféle csípős rigmusokat kiabáltak be:
"Aki kinéz az ablakon,
tarka kutya f...a nyakon."
"Aki kinéz az utcára,
nyomórúd a v.....ba."
A vacsora alatt elhangzott rigmusok már kikoptak az emlékezetből. Barta László még végig tudta mondani rigmusokkal az egész lakodalmat.
Alsóságról, vagy Celldömölkről hoztak cigány zenészeket.
Vacsora után megkezdődött a tánc. Ide a tátogatók is bejöhettek. Egyet táncolhattak, de utána el kellett menniük. a lakodalom többi részére így emlékezett Giczi János a Barthodeiszky - gazdaság volt ispánja:
"Mikor megvót a vacsora, megbontyák az asztalt. Azér, hogy lehessen táncolni. Itt aztán van egy kis vicc. A nyoszolólányok meg a vőfinek mind azon mesterkednek, hogy mellyik kapja előbb a seprüt. Olyan vörsön forma van ez köztük, amelyik előbb megkapja a söprüt, annak a másik bírságot fizet. Igyekszik mindegyik, hogy a másik fizesse a bírságot. A nyoszolólányok azt is megcsinálják, hogy már a vacsora elején beteszik a söprűt a szoknyájuk alá. akkor aztán hiába keresik a legények a vacsora végin! Vagy egy bizonyos asszont megbíznak, hogy tegye el a söprűt, s csak nekik adja oda. De a vőfinyek is ügyeskednek. Ha nekik sikerül először kézbe kapni a söprűt, a nyoszolólányokat büntetik meg. Mongyuk, megbüntettyük őket egy liter pálinkára. A nyoszolólányok nem szólhatnak semmit, meg kell adni, amit kiszabnak rájuk. Nem akkor rögtön, de megfizetik mulatság közbe.
Akkor aztán kihurcolkodnak. Minden asztalt kivisznek, csak egyet hagynak bent az ülővendégeknek...
Ilyenkor mindenki táncolhat. A menyasszony is táncol. Ez tart éjfélig.
Mikor férjhez ment valaki, vót neki két nyoszolóasszonya. Most az a két nyoszolóasszony, mindkettő külön-külön vett egy fejkötőt. Egyik vett fekete fejkötőt fehér pántlikával, a másik vett fehéret piros pántlikával. Éjfél után a nyoszoló-asszonyok, meg a násznagyok összebeszéltek, aszonták: itt az idő, hogy elvegyük a menyasszony kedvit. Addig úgy volt a menyasszony, hogy a fejin koszoru, szép lobogós kendő, szebbnél szebb pántlikák voltak belefűzve.
Monta a násznagy: Gyerünk menyasszony, le a koszorut a fejről. Maj feltesszük a pántlikás fejkötőt. Előbb a fejéret tették föl a piros pántlikával.
De nem csak ez vót. A nyoszolóasszonyok külön hejbe levetkőztették, új ruhát adtak rá, menyecskés ruhát. Két cigánt közbe behivtak. De völegényt se hatták örülni, annak is elvették a kedvit. A völegénynek levették a bokrétát, szallagot, koszorut. Monták neki mos már vége a szép legényéletnek.
Mos már készen voltak. Összefogóztak. A násznagyok meg a nyoszoló-asszonyok, meg a vőlegény, menyasszony. A két cigány húzta a dús nótát. Úgy kisérték be őket. Akkor aztán megtáncoltatták a menyasszonyt, mind aki táncolni tudott.
Levót téve a tányér, abba tette be a forintokat aki táncolt. Az vót a rend, hogy mindenki fizessen, aki táncol. Fele a menyasszonyé lett, fele a cigányé. A végin a násznagy számolta össze és atta oda.
A menyasszony most abba az első főkötőbe vót, a fehérbe, piros pántlikával. De nem maratt abba végig. Mikor vége vót a táncnak újra kiment. Kivitték a nyoszolóasszonyok. Azt a fejkötőt levették, mégjobban elvették a kedvét. Szomoru is volt a menyasszony. Illett sírni, de sírt is. akkor föltették a feketét, mégjobban megszomorították. akkor avval a fejkötővel is újra kezdték. Megin megtáncoltatták, dobálták a forintokat.
Mikor aztán mindenki megtáncoltatta a menyasszonyt a másik fejkötőbe is, vége lett a táncnak. Akkor a vőfin odalépett, odaütötte a bottyát és monta:
Vége a menyasszonytáncnak
Szabad a tánc mindenkinek,
Minden szegin legénnek !
Fiatal az öreget megbecsülle,
Az öreg a fiatalt, ha bir vele kidobhattya.
Huzd rá cigány!
A menyasszonytánc után megint táncolnak. Tart egész reggelig, reggel felé már szillednek el a vendégek.
A menyassznytánc után lehet dust istáncolni. Szoktak is majdnem minden lakodalomba. Letesznek egy tányért a földre. A közepibe gyertyát állitanak, meg is gyujtják. Most öten, hatan, vagy akár tizen is összefogódznak, legények, vagy feleséges emberek is, elkezdenek táncolni. Az egész arra megy, hogy valaki el találja rugnyi, lebbenteni a gyertyáját, azt megbüntetik, az fizet egy forintot. Be kell tenni a tányérba. Rángattyák is egymást, hogy a másik ellibbencse, de még virtusból is eloltyák, átugrossák a tányért vagy még menyecskét is hoznak, azzal lebbentik el...
A fejkötőáldomás egy héttel van a lakodalom után. Vasárnap tartják leginkább ez már az új párnál van... Ilyenkor szokták mondani, hogy a fejkötő elszakaggyon, az új asszony megmaradjon. ... Van vacsora, oszt utána összeölelkeznek és úgy táncolnak. Ebbe még a násznagy is táncol. Utánna rendes tánc van, de nem olyan sokáig, mint a lakodalomba...
Sok víz lefolyt azóta a Marcalon. Megváltozott az élet, s vele a lakodalmak is. Elmaradt a fejkötőáldomás: a mai menyasszonyok zöme azt sem tudja, hoyan nézett ki régen egy-egy főkötő. Talán a nagymamák idősebbje látott valamikor olyasmit, de még egészen kicsi gyermek korában.
Némelyik ház padlásán még ott árválkodik néhány régi tárgy, cserépedény, köztük a jobb napokat látott lakodalmas fazék is. aztán mennek az évek, s az öreg házakkal együtt örökre eltűnnek a régi élet emlékei. Nélkülünk nem lesz már ami emlékeztessen múltunkra, elődeink küzdelmes életére. Különösen örvendetes, hogy Külsővaton nem lett minden az enyészeté. Megőrződött a múlt egy kis darabkája: szebbnél-szebb régi tárgyak sorakoznak a helytörténeti gyűjtemény helyiségében, emlékeztetve a régiekre és felszólítva a hagyományok őrzésére